Tűnődések - május 22. |
|
|
|
"Látnod kell, hogy körülötted minden külső por és piszok főként az elméd belső foltjainak, tisztátalanságának a megmutatkozása. Nincs fontosabb, mint eltüntetni ezeket a foltokat, eltakarítani a tisztátalanságot az elméből. Amikor a környezetedet takarítod, gondolj arra, hogy ezzel az elmédet is tisztítod."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - május 21. |
|
|
|
"Nem kellene túl sokat törődnünk a hírünkkel a világban. Hogy az emberek jót, vagy rosszat beszélnek rólunk. Az igazság az, hogy a hírünk, hírnevünk nem nagyon változtat az életünkön. Komoly változás semmiképpen nem származik belőle. Különben is, minden és mindenki előtt nekünk magunknak van jogunk megítélni, hogy mi számít valódi értéknek, valóban fontosnak az életünkben. Az ismertség, a hírnév végül is csupán üres szavak. Mégis sokan komoly áldozatot vállalnak, egész vagyonukat, olykor még az életüket is odaadják érte. Ez a hírnévőrület nagyon gyerekes és teljesen ostoba dolog."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - május 20. |
|
|
|
"Igazi barátságról akkor lehet beszélni, amikor az valódi emberi érzéseken alapszik. Az azonosság, az összetartozás, az egymás iránti feltétlen bizalom és hűség érzésén. Azért nevezem az ilyen kapcsolatot igazi barátságnak, mert ezt nem befolyásolják a résztvevők anyagi helyzetének, társadalmi állásának, befolyásának akár szélsőséges változásai. Ami az ilyen kapcsolatot minden körülmények között életben tartja, az az összetartozás, a szeretet kölcsönös érzése."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - május 19. |
|
|
|
"Az együttérzést úgy lehetne durván meghatározni, hogy az egy bizonyos, nem túlfűtött, nem kifelé mutatkozó, nem erőszakos lelkiállapot. Ezért áll fönn a veszélye annak, hogy összetévesztjük olykor szoros érzelmi kötődésekkel, a ragaszkodással, a meghitt bizalmassággal."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - május 18. |
|
|
|
"Úgy adj, hogy közben boldogság sugározzon az arcodról. Mosoly és tisztességes szándék."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - május 17. |
|
|
|
"Csakis a csendesség fordítja az elmét a hit és az odaadás irányába. A csendesség tesz képessé a szellemi örömök élvezetére és teszi az elmét szilárddá. Hallgatásból származik a hibás világlátás elkerülése, a bölcsesség gyakorlásának a képessége. A hallgatás mindennel felér, olyan mint a fáklyafény, mely elűzi a nem-tudás sötétségét. Gazdaggá teszi a szellemi élet egészét, és ettől a vagyontól senkit nem lehet megfosztani. Ez a legfőbb gazdagság."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - május 16. |
|
|
|
"Ha az erdőben élő aszkéták, nehéz körülményeik ellenére is adakozóak és makulátlan életet képesek élni, akkor felesleges mondani, hogy akik kedvező körülmények között jólétben élnek, még inkább képesek lennének erre. Nekik könnyebb követniük a tanítás világos útmutatásait. Ha eredményt akarnak elérni önmaguk tökéletesítésében, ezt kell tenniük, lankadatlan kitartással, ahogy az erdőben élő aszkéták teszik."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - május 15. |
|
|
|
"Létezik egy olyan részegség, amelyet az anyagi világ fölött megszerzett hatalom érzése vált ki az emberben. Ez a hatalmi mámor kontroll nélkül növeli az étvágyunkat, mind nagyobb és nagyobb hatalmat akarunk, egyre többet vágyunk birtokolni. Ahelyett, hogy eloltanánk a tomboló tüzet, olajat öntünk rá. Az elme lefegyverzése helyett újabb hódításokra fegyverkezünk. És még arra sem figyelünk oda, hogy mind e közben valóban azok a vágyaink teljesülnek-e, amelyek beteljesülését eredetileg akartuk."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - május 14. |
|
|
|
"Amikor az anyagi világ építését vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a munkát bárki elkezdheti és bárki más befejezheti. Nem lehetséges ez a szellemi építkezés folyamatában. Valamely szellemi állapot vagy minőség elérése - amelyről Buddha tanításában van szó - olyan munka, amelyet az ember csakis egymaga tud bevégezni. Senki nem tehet értünk semmit."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - május 13. ( péntek ) |
|
|
|
"Amikor kételkedem abban, hogy létezem, megcsípem magam. Még ha minden ismeretünk a világról és önmagunkról kétséges is, az kétségtelen, hogy "nem létező" , "nem-megszületett" dolgok vannak. Ezek nélkül mi sem tudnánk róla, hogy vagyunk. De mi oly módon létezünk, hogy a pillanat viszonylagos a létezésünk (az elménk működését tekintve), másrészt viszont egyértelmű és pontosan meghatározott (más létezők által és hozzájuk képest)."
Tendzin Gjaco
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
