Tűnődések - július 11. |
|
|
|
"Az elme gyakorlása művészet. Amennyiben ezt elfogadjuk, megállapíthatjuk, hogy művészet maga az emberi élet is. Persze, nem az élet testi, fizikai megjelenésére gondolok. Azzal nem sokat törődöm, én csak meditálok, vagyis az elmémet képzem különböző gyakorlatokkal. Egyébként a külső megjelenés, ahogy a természet minden megnyilvánulása - eredeti, érintetlen formájában - szintén művészet."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - július 10. |
|
|
|
"Arról, ami kellemes élménynek tűnik, vagy arról, ami kezdetben boldogságnak látszik, gyakran kiderül, hogy bizonyos ponton megváltozik, és ennek következtében csalódást, szenvedést okoz. Ezért, bár általában boldogságnak szokták nevezni, valójában szenvedés."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - július 9. |
|
|
|
"Számos olyan körülmény létezik, amely igazságtalanná, becsvágyóvá és agresszívvá teszi az embert. Minden és mindenki ebbe az irányba lökdös, terel minket, leggyakrabban valamilyen üzleti érdekből. Arról akarnak meggyőzni, hogy ha nem birtoklok valamilyen tárgyat, az életem hamarosan sivárrá, siralmassá válik. A világot úgy mutatják be nekünk, mint versenypályát, ahol az emberek két csoportja alakul ki, a "győzteseké" és a "veszteseké". A győztesek bírják azt a tárgyat, amit a kereskedők el akarnak adni nekünk, a vesztesek szenvednek a hiányától. Mindez azonban nyilvánvalóan hamis képzet, kifejezetten hamis. Gyors, felületes vizsgálata ez a felszínek, amely azonban olyan messzire távolít minket önmagunk lényegétől, hogy lehetetlenné válik az önvizsgálat, az önmagunkba merülés és elmélkedés."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - július 8. |
|
|
|
"A külső ellenség, ha kell, átrendezi a sorait és támadást indít. A belső ellenség erre nem képes. Ha egyszer legyőztük, többé nem kell tartanunk tőle."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - július 7. |
|
|
|
"Kétféle "én"-érzés létezik. Az egyik olyannyira erős, hogy teljesen megfeledkezik mások "én"-jéről, mások jogairól, mindenkinél fontosabbnak tartja magát. Ez helytelen szemlélet, negatív gyakorlat. A másik fajta "én"-érzés szintén erős, de egészen másként nyilvánul meg. Sokkal inkább azt sugallja, hogy "meg tudok tenni valamit, képes vagyok segíteni, tudok szolgáni." Ez az "én"-érzés pozitív."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - július 6. |
|
|
|
"Minden jó emberi kapcsolat a kölcsönösen kinyilvánított együttérzésen és szereteten alapszik. Erre épül a boldogság."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - július 5. |
|
|
|
"A külső ellenségeinkel mindíg változó a viszonyunk. Ha a szembenállók tiszteletet tanúsítanak egymás iránt, ellenségekből akár barátokká is válhatnak. A belső ellenségünk, helytelen gondolkodásunk, azonban örök ellenségünk marad. A belőle származó rossz gondolatainkat sohasem tehetjük barátainkká, nem egyezhetünk ki velük. Ezek az ellenségeink a szívünkben fészkelnek és örök harcban állunk velük. Mindenáron felül kell kerekednünk, hogy legalább ellenőrzésünk alá vonjuk őket."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - július 4. |
|
|
|
"Amikor mélyen elgondolkodunk a szenvedés természetén, a szenvedés okain, és azon a tényen, hogy ezeknek az okoknak léteznek hathatós ellenszerei; amikor a szenvedéstől és okaitól való mentesség lehetőségére gondolunk, akkor képesek lehetünk arra, hogy a szívünk mélyén kifejlesszük a valódi lemondást, mert igazán vágyunk majd a szenvedésnélküliség elérésére."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - július 3. |
|
|
|
"Különböző emberek különbözőképpen látják a világot. Ez egyenesen következik minden élőlény karmikus meghatározottságából. Amikor például egy ember, egy isten és egy préta ( éhező szellem ) - a három úgynevezett érzőlény - egy vízzel telt edényt szemlél, mind a három mást lát. A karmikus tényezők hatására az ember vizet lát az edényben, az isten nektárt, a préta pedig vért. Ugyanaz a dolog a karma sajátos erejének hatására mindegyikük szemében másnak tűnik fel."
Tendzin Gjaco
|
Tűnődések - július 2. |
|
|
|
"Először segítsünk, utána kérdezzük meg a baj okát. Indiában azt mondják, ha egy mérgezett nyilvessző eltalál, először húzd ki, és utána kérdezd, ki lőtt rád, milyen mérget használt, és így tovább. Első a közvetlen veszély elhárítása, utána következik a vizsgálat, az oknyomozás. Hasonlóképpen, amikor az emberi szenvedés másféle jeleivel találkozunk, mindenekelőtt segítsünk a szenvedőn, és csak utána firtassuk, ha egyáltalán szükséges, származását, rokonságát, elvi hovatartozását."
Tendzin Gjaco
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
