Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 19. |
|
|
|
"Az ember társas állat, s a társak együttműködési készsége és segítsége jelenti számára a túlélést. Mégis sokkal jobb magányosan küzdeni a megmaradásért, mint akárcsak egyetlen agresszív, rossz akaratú társunkkal együttműködni. Ilyen emberben soha egy pillanatra sem bízhatsz, örökös készenlétben, gyanakvásban kell mellette élni. Az ilyen társakat el kell kerülni. Ennél is rosszabb azonban, ha minket kerülnek el a többiek, mert nem akarnak együttműködni velünk, ha személyiségünket, jellemünket negatívan ítélik meg. Ez a legszomorúbb dolog. Mindebből az következik, hogy az együttműködés, az együttélés egyedüli megbízható feltételei a jószívűség és az együttérzés. Ezek a boldogság és a békesség valódi forrásai."
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 18. |
|
|
|
"Az ítéleteinket - még egészen köznapi dolgokat illetően is - gyakran befolyásolják az érzelmeink. Például, amikor hozzánk közel állók cselekedeteit szemléljük, sokszor még akkor is pozitívnak, sőt csodálatosnak látjuk őket, ha éppen ártalmasak. Ezzel szemben gyakran ítéljük el olyanok tetteit, akiket nem kedvelünk. Pozitív megnyilvánulásaik mögött is nagyravágyást, kevélységet, hamisságot látunk. Nem bízhatunk hát érzelmeinkben, ez kétségtelen. Számos helyzetet félreértünk, félreismerjük egymást. Ám ha ez valóban így van, valóban megbízhatatlanok az ítéleteink, akkor hogyan állíthatjuk mégis makacsul, hogy éppen szellemi vezetőnk, gurunk megítélésekor nem tévedünk? Jól gondoljuk ezt meg !"
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 17. |
|
|
|
"Létfontosságú, hogy egy vezető személyiség közeli, jó kapcsolatot tartson az emberekkel. Jómagam, már egész fiatal koromban megtanultam, hogy bárki, aki embereket akar irányítani, nem távolodhat el tőlük. Őszinte, jó viszonyban kell maradnia a közösséggel. Ez egyáltalán nem nehéz, ha az ember valóban őszinte."
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 16. |
|
|
|
"A bölcsességnek, vagyis a dolgok megértésének három fokozatát ismerjük. Az első fokozat, másképpen a megértés első szakasza, a hallásból, vagy tanulásból származó ismeretek megértése. Ez a kezdő szakasz tehát, amikor hallunk, vagy olvasunk valamiről, és azt felfogjuk, megértjük. A második szakasz az, amikor a tanulás után folyamatosan gondolkodunk mindazon, amit megtanultunk. Ily módon jártasságra teszünk szert a témában, s ezáltal tisztábban, világosabban értjük. Ebben a szakaszban már megjelennek bennünk bizonyos élmények és érzések, amelyek a tárgyhoz kötődnek. A harmadik szakaszban az elmélyülésből származó bölcsesség vagy megértés szerzhető meg. Ez az a fokozat, amikor már nem pusztán intellektuálisan értjük az elsajátított anyag lényegét, de a hozzá kötődő élmények és érzések az elmélyülésben kiteljesednek, s ez által képesek vagyunk érezni is mindazt, amit értünk."
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 15. |
|
|
|
"A tanulni vágyóknak igen körültekintőknek, figyelmeseknek kell lenniük. Ne fogadjanak el tanáruknak vagy gurujuknak addig senkit, míg meg nem győződnek emberi feddhetetlenségükről, tisztességükről. Ez nagyon fontos. De még a foglalkozások megkezdése után is, ha valami érdekeiket sértő dolog történik, joguk van azonnal elutasítani, elbocsátani a tanárukat. A diákoknak tudniuk kell, hogy sohasem ők rontják el a tanárokat."
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 14. |
|
|
|
"Ahogy a rozsda, amely magából a vasból származik, semmivé emészti a vasat, úgy szünteti meg önmaga lehetőségeit megfontolatlan cselekedeteivel az ember. A karma törvényének következtében a létezés negatív állapotába is kerülhetünk."
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 13. |
|
|
|
"Félünk meghalni, mert nem tudjuk, melyik pillanatban lep meg bennünket a halál. Nem tudjuk sem az óráját, sem a napját. És félünk attól is, ami a halál után vár ránk. Félünk, hogy egy ismeretlen és kellemetlen helyen találjuk magunkat hirtelen, telve szorongással, aggodalommal. Ha jól akarunk meghalni, meg kell tanulnunk jól élni. A halál élménye rendkívül fontos, mert az a tudatállapot, amelyben a halál ér bennünket, eldöntheti következő újraszületésünk szintjét, minőségét. Még a halál pillanatában is különleges szellemi erőfeszítésre vagyunk képesek. A test fizikai állapotának tartós megőrzése is elérhető általa."
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 12. |
|
|
|
"A tibeti lélek a tibeti történelem küzdelmes, hosszú útján formálódott. Lassan-lassan azonban elfelejtődik az út, a lélek megnyugszik, nem fejlődik tovább. A földhöz, az otthonhoz kötődik, s ez a kötelék megbonthatatlannak, biztonságosnak látszik. Aztán valami váratlan dolog történik, ami kétségessé teszi ezt a kötődést. Döbbenten fedezed fel az erő romboló hatását, a cinikus brutalitást, a saját gyengeségedet. Végül elhagyod a hazádat, nem látod többé, csak távolról. Feldúlják, kifosztják, mégis ráébredsz, hogy létezik, nem tűnt el a föld felszínéről. Él benned és te mindíg tibetinek érzed magad. Ekkor kezdesz el azon töprengeni, mit is jelent tibetinek lenni."
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 11. |
|
|
|
"Mivel az együttérzés természetes módon létezik bennünk, csak fel kell ébresztenünk magunkban, és hagyni kell, hogy megnyilvánuljon. Például egy ártatlan emberrel szemben elkövetett erőszakos cselekedet mindannyiunkat felháborít, megbotránkoztat. Ez máris segíthet magunkban felfedezni az együttérzés csíráját. A maga igen erőszakos film jeleneteivel a televízió is alkalmas lehet erre, s örökös készenlétben is tart bennünket. Félelmünk az erőszaktól és az együttérzés az áldozatok iránt egyidejüleg jelenik meg bennünk. Nagyon veszélyes azonban megszokni az erőszakot, közömbösséget érzni iránta. Épp olyan veszélyes, mint a közömbösség többi formái. Ezért központi kérdése a buddhista tanításnak, hogy hogyan érhető el a világhoz való szoros kötődésünk, a ragaszkodás megszüntettése anélkül, hogy közömbössé válnánk."
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - szeptember 10. |
|
|
|
"A népesség növekedése a földön szoros kapcsolatban áll a szegénység terjedésével. A szegénység viszont kifosztja, tönkreteszi a földet. Amikor egész emberi közösségek pusztulnak éhen, akkor az éhezőknek nincs gondjuk a természeti környezet megóvására. Táplálékul szolgál nekik az állatok húsa és a növényzet, s nem törődnek a pusztítás következményeivel. A kivágott fák helyén száraz pusztaságot hagynak, az életben maradáson kívül nem létezik számukra más cél. Így aztán a következő harminc évben az úgynevezett környezeti problémák, amelyekkel az emberiségnek szembe kell néznie, a szegénység következtében válnak egyre súlosabbá."
Tendzin Gjaco
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
