Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 28. |
Attis |
|
„Volt egyszer két szerzetes, mester és tanítvány. Hogy a mester megjutalmazza a tanítványát, így szólt hozzá egy alkalommal: „Egyszer feltétlenül rendezünk egy jó pikniket a hegyoldalban.” A mester azonban megfeledkezett az ígéretéről. A mikor a tanítvány később emlékeztette rá, a mester elfoglaltságra hivatkozott, azt mondta, egyelőre nem ér rá piknikezni vele. Hosszú idő telt el, a piknikből még mindig nem lett semmi. Amikor a tanítvány ismét szóba hozta az ígéretet, így szólt a mester: „Most nem megyünk. Rengeteg dolgom van!” Egy nap a tanítvány látta, hogy egy halottat visznek ki domboldalba temetni. A mester megkérdezte tőle: „ Mi történik ott?” „Az a szegény ember megy piknikezni.” Válaszolt a tanítvány. Valóban, amíg az ember maga dönti el, hogy mi fontos neki, mi nem, addig ritkán jár el a hegyoldalba piknikezni. Aztán egyszer csak nem ő dönt többé. Kiviszik a hegyoldalba – holtan.”
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 27. |
Attis |
|
|
„Ha valaki kirekeszt másokat, viszonzásul önmagát találja kirekesztve. Akik azt hirdetik, hogy az ő istenük az egyetlen isten, valami szörnyű káros, veszedelmes dolgot tesznek. Azon az úton járnak, hogy saját hitüket tegyék kötelezővé mások számára, s ehhez minden lehetséges eszközt fölhasználjanak.”
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 26. |
Attis |
|
„Ha mindenképpen önzőnek kell lenned, légy bölcsen és nagyszerűen önző.”
Tendzin Gjaco
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 25. |
Attis |
|
„Attól függetlenül, hogy kinek a társaságában vagyunk, gyakran gondolunk olyasmire, hogy „én erősebb vagyok” annál a másiknál, „én szebb vagyok mint ő”, „értelmesebb vagyok”, „gazdagabb vagyok”,”képzettebb vagyok”, és így tovább. Ezek a gondolatok büszkeséget keltenek bennünk, gőgössé tesznek. Ez nem helyes. Sokkal okosabb szerénynek maradni. Amikor másokon segítünk, esetleg jótékony munkát végzünk, akkor se önmagunk szerepét, nagyságát csodáljuk. Ne tekintsünk úgy magunkra, mint a gyengék nagy védelmezőjére. Ne legyünk gőgösek.”
Tendzin Gjaco_________________________________________
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 24. |
Attis |
|
|
„ Ha sokat kényeztetjük magunkat, előbb-utóbb túlértékeljük minden adottságunkat. Elhisszük magunkról, hogy rendkívül fontosak vagyunk, legfőbb vágyunk önmagunk boldogsága lesz, és az, hogy a körülmények, a dolgok állása mindig kedvező legyen számunkra. Még akkor is ezt áhítjuk, ha fogalmunk sincs, mit is kellene tenni mindezért. Valójában az önkényeztetés még soha senkit nem tett boldoggá.”
Tendzin Gjaco____________________________________________________
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 23. |
Attis |
|
|
„Ha az elme gyakorlásában megfelelően mélyre merülsz, képessé válsz felismerni mások szenvedéseit. Megtanulsz helyesen reagálni, közöny helyett együttérzést tanúsítani. A szenvedések láttán nem érzel többé tehetetlenséget. Amikor mások szenvedéseit szemléled, vigyázz, ne légy öntelt, beképzelt, fölényes. Ezt a csapdát a helyes világlátás, a bölcsesség fejlesztésével kerülheted el. Hogy mindehhez mennyi gyakorlásra van szükséged, lehetetlen megmondani. Ez a szenvedések iránti fogékonyságodtól, a tűréshatárodtól és a bátorságodtól függ.”
Tendzin Gjaco________________________________________________
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 22. |
Attis |
|
|
„Néhány pszichológus azt mondja, hogy nem kell elfojtanunk a haragunkat, sokkal jobb kiadni magunkból. Azt mondják, hogy gyakorolnunk kellene a harag kifejezésének különböző formáit. Vannak a léleknek olyan nyugtalanságai, amelyeket valóban hagynunk kell kifelé megnyilvánulni, de vannak olyanok, amelyeket másként kell csillapítani. Előfordul, hogy olykor igazságtalanul bánnak velünk, és akkor helyes hangot adni a fájdalmunknak, ahelyett, hogy lenyelnénk a sértést. De ezt se haraggal tegyük, másképpen is ki tudjuk fejezni magunkat.”
Tendzin Gjaco___________________________________________________
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 21. |
Attis |
|
|
„A szeretet, amely pusztán a ragaszkodás szenvedélyén alapul, gyorsan változik, múlékony. A szeretet tárgyának legkisebb változása, mint mondjuk, egy apró viselkedésbeli változás, azonnal átalakíthatja két ember viszonyát. Ez azért van, mert ezek az érzelmek felületesek, vagyis a felülethez kötődőek. Vegyük példának a házasságot. A házasok gyakran néhány hét, hónap vagy év után egymás ellenségeivé lesznek, és persze elválnak. Pedig amikor összeházasodtak, nagyon szerelmesek voltak – senki sem házasodik gyűlöletből -, rövid idő elteltével mégis minden megváltozott. Miért ?”
Tendzin Gjaco________________________________________________
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 20. |
Attis |
|
„ A valóság megértésének elmélete a bölcsesség, gyakorlata pedig az együttérzés.”
Tendzin Gjaco_______________________________________________
|
Út a nyugalomhoz - mindennapi tűnődések - december 19. |
Attis |
|
|
„A szeretet, amelyről én beszélek, nem ismer célt. Nem azzal a szándékkal adják, hogy bármit is kapjanak érte. Az adok-kapok nem érzelmek kérdése. Ahogy ebben a szeretetben nincs semmi elvárás, úgy nincs semmiféle ragaszkodás és viszonosság a valódi együttérzés gyakorlásában. Ezen a ponton, a mi gondolkodásunk eltér a szokásostól. Mi azt mondjuk, hogy a valódi együttérzés nem könyörület, nem hírtelen fellobbanó érzés, amely egy-egy különleges helyzetben sajnálatot ébreszt bennünk valaki iránt. Mi nem választjuk ki, kivel vagy kikkel legyünk együttérzők. Mi önként, minden helyzetben és teljes odaadással gyakoroljuk az együttérzést, anélkül, hogy bármit is remélnénk érte cserébe. És ez az együttérzés egyetemes érvényű.”
Tendzin Gjaco _________________________________________________
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…