Karácsonyi vacsora 2013

Zsuzsa  2013.12.23. 08:06

 

Ennek mára talán még nagyobb lett a fontossága, hiszen így egymással már sokkal ritkábban találkozunk.Mégis Rita első hívó szavára mindenki megörült és azonnal igent mondott.

S mintha ott folytattuk volna, ahol tavaly ilyenkor abbahagytuk, a világ legtermészetesebb módján viccelődtünk, nevettünk, és örültünk egymásnak és a viszontlátásnak.

 

Bizony az Új Világ első éve, 2013 is eltelt velünk,megpróbáltatásokkal, nehézségekkel, kihívásokkal, örömökkel és szép változásokkal együtt.

 

Mégis úgy tudtunk örülni egymásnak és az alkalomnak, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy itt és most együtt vagyunk.

 

 A helyszín, ahol most voltunk, úgy tűnt utoljára adott otthont a találkozónknak, Rita életében is nagy változás kezdődik.

Minden év egy újabb találkozó,más-más helyszíneken, s mi oázisról oázisra sietünk, hogy egy kicsit töltekezzünk az együttlét öröméből.

Most először éreztem azt, hogy már nem a helyszínek számítanak,mert az oázis bennünk van. És mindig is bennünk volt.

 

Én nagyon jól éreztem magam, nagyon kellemes, kedves este volt. Mintha az időtlen időbe merülve  beszélgettünk és nevettünk volna és kapcsolódtunk össze a régi , jól kipróbált, edzésről edzésre, túráról túrára  összekovácsolódott, összefonódott szálakon keresztül.

Úgy ültünk ott, a gyertyafényes vacsoraasztalnál, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy ott vagyunk. Valamikor, néhány éve is itt ültünk össze először.

 

Néztem a falakat, megszépült, új színek, barátságos,szép cserépkályha.

A régi otthon sokat változott. Az új színek a falakon, mind megannyi új ötletből fogant, ez mutatta, hogy az idő múlott közben, és sok új változás történt.

Mert mi úgy tűnt, semmit sem változtunk.

Nem mondhatok mást, mint hogy jó volt Veletek, természetes, vidám, kedves este volt. Rita néni ismét nagyon finom marhapörköltet főzött, aminek anno is nagy sikere volt. De nagyon finom volt a többi étel, ital is amivel megörvendeztettük egymást.

Advent ideje van, közeledik a karácsony, s míg mi beszélgettünk,Olivér az asztali dekorációnak szánt fehér hópihékből Judit hajára rakosgatott,egy idő múlva anya hótündérré változott. Aztán Natus és mi is kaptunk egy kicsit belőle, úgyhogy a végén úgy tűnt , csupa karácsonyi tündérek ülnek az asztal körül.

 

A gyertyák meghitten lobogtak.Mégsem egyszerűen csak ünnepi fényt vetettek, mintha túl mutattak volna, messze az ünnepen túl. Mintha még az ünnep is csak egy külsőség lett volna.

Időtlen, kellemes, természetes este volt. Olyan összejövetel, mintha épp most jöttünk volna egy edzésről.

Közben annyi minden történt mindannyiunkkal, annyi megpróbáltatáson vagyunk túl.

Mégis, akik ott mélyen belül vagyunk, az semmit sem változott.

Ettünk, ittunk, beszélgettünk. 

Mintha nem történt volna semmi különleges , mégis óriási dolgok történtek.Emberi kapcsolatokat éltettünk, elevenítettünk. S míg a helyszínek folyton cserélődnek, mi egymás számára mind ugyanazok maradunk.Sokféle  kapcsolódás vesz körül bennünket. Ez egy, a minket szeretettel körülvevő, baráti kapcsolódások közül. Egy kör, egy lelkeinkből végtelen áramló, összefonódó energiasugár.

Nincs igazi kezdet és nincs búcsúzás, csak folyamatosan létezünk.

Ez  zajlik amikor együtt vagyunk. S  megerősít, megnyugtat, biztonságot ad az örök változásban. Az oázis bennünk van.

Mindenki egy- egy találkozón elmondja miben hisz, mit gondol, milyen gondokkal küszködik. S egymást hallgatva jó szót, tanácsot, kis eligazítást adunk a magunk módján, vagy érdekes témákat, új ötleteket vetünk fel. Mind-mind kedves, előrevivő gondolat.

Együtt voltunk. Szép volt, melengetően vidám, emberi volt.

 

Amikor a késő éjszakában végül  hazamentünk, az ég teljesen kitisztult. Jó ideje már csak  sötét, felhős, ködös napokhoz szoktunk , napsütést  rég nem láttunk. Mostanra újra fényesen ragyogtak a csillagok.

Semmi szélroham, semmi kabáttépő, kellemetlen légorkán, ami máskor ki szokta söpörni a nehéz felhőket. Szinte észrevétlen múlt el a rossz idő.

Minden békés lett, nyugodt és tiszta.

Másnap reggelre újra kék volt az ég, és a nap hosszú idő után megint csodálatos fényesen ragyogott.

De mit is csodálkozunk ezen?

 

Kitisztult a lég, vidul a határ,

Újra együtt volt egy csapat darumadár...

 

Kívánok ugyanilyen békés, tiszta szeretetteli Karácsonyt  Mindannyiótoknak !