Gyönyörű a gyertyafény az esti temetőben . A sok kis pislákoló fény. A némán zarándokló emberek, akik akár az ország másik feléből is eljönnek .
A sok ember láttán kinyílik a szívem, meghatottan figyelem őket .
Bizony sokfélék vagyunk.
Vannak,akik megrendülve, halkan sírnak. Leteszik a virágot, gyertyát gyújtanak. Emlékeznek . Imát mondanak. Észrevétlen mennek el a sírtól, talán egy másik sír felé.
Vannak családok, akik szélesen vonulnak. Menetben támogatják a nehezen járó dédit , akinek élete legfontosabb eseménye, hogy halott férje ( szülei, testvére, barátnője ) sírját felkereshesse. A sírnál a dédi hangosan zokog . A mellette állók vigasztalják..
Vannak, akik találkozóhelynek tekintik a temetőt , folytottan csevegnek a felbukkant rokonokkal, míg elrendezik a virágot, kirakják a gyertyákat. A szertartás is jó ürügy, hogy információt cserélhessenek. Lehet, hogy csak újabb év múlva találkozhatnak, - ismét a temetőben.
Vannak , akik a másik sírokat nézegetik. Nekik az a fontos, hogy idén is az ő sírjukon legyen a legszebb fejű krizantém,a legdrágább virág, a legszebb mécses, és kitegyenek magukért, - csakis a szeretett halott emlékére .( ...)
És vannak akik a másik sírokhoz látogatókat nézegetik, ....ez ehhez jött, az ahhoz ...
Majd másnap jól megvitatják ezt..
Vannak akik csak kötelességből jönnek el.És alig várják, hogy túlessenek a szertartáson, leteszik a virágot, sietve gyertyát gyújtanak, hogy utána végre otthon a melegben TV-zhessenek.
Sokan otthon a szertartás után vacsorával várják a családot, halottaikról, emlékekről beszélgetnek.
Sokan kocsiba ülnek és másik temetőben keresik fel a rokoni sírokat.
Sokan az otthonukban is gyertyát gyújtanak.
Sokan hazamennek és élnek ugyanúgy, mint máskor.
Sokan vannak, sokféle gondolattal.
Mégis elnézem őket.
Nem számít, milyen okból, mit gondolva, de ilyenkor megmozdul rengeteg ember, hogy egyet tegyen, hogy egyre gondoljon, hogy összekapcsolódjon észrevétlenül is.
Mind kimennek , készülnek, utaznak, azért, hogy meggyújthassák a gyertyát, hogy lobbanjon a láng, hogy égjen és világítson a fény.
Világot gyújtunk sokan és együtt. Igen együtt.
Odaátiak és ittmaradottak.
Összekapcsolódunk, információt cserélünk. Hogy előbbre jussunk.
Hogy az emlékek, érzések a jelen megértéséhez is segítsenek .Itt és ott is.
A gyertyák meghitten lobognak a sírokon.
Másik világot rajzolnak. Eloldozódunk, feloldozódunk . Megbocsátunk, megkönnyebbülünk.
Vagy megköszönjük az együtt töltött időt . Emlékek jönnek, néhány kedves, melengető pillanat. Pár vidám szó, esemény, melyre szívesen emlékszünk vissza. Nem is tudjuk, miért jutott eszünkbe.
Új gondolatokat kapunk.
Itteniek és ottaniak .
Bárhol vagyunk is, itt vagy ott, az életünk zajlik tovább velünk .
S mi egymást segítve, világainkkal egymás felé fordulva haladunk előre.
Gyertyák, virágok, koszorúk, ima, csend, s néhány kedves emlékező pillanat.
Béke nekik, és béke nekünk ...
AJÁNLOM AZ OLDALT
