A nevetés , a vidámság mellett úgy tűnt kicsit másként ültünk ott, mint a korábbi Adventi találkozón. Talán kicsit bölcsebben és magunkba mélyedőbben.

Ami a múltkor csak felsejlett, abban már ( ahogy Zsuzsi fogalmazott) nyakig benne vagyunk. Életünk vonata megállíthatatlanul visz gondokon, bajokon át mindannyiunkat, hogy  kapjuk az " áldást" rendesen .S bár már látjuk a fényt, sejtjük a végét, kikapaszkodnunk a mélységekből magunknak kell.

Kicsit változtunk mind, - némán, magunkban tesszük, amit kell, s közben egy láthatatlan létrán már a mélyből felfelé indulunk. S ahogy  a Föld fordul alattunk, úgy fordul életünk is . S előbbre haladhatunk .

Mind tapasztaljuk, hisz itt élünk , hogy talán a  világ vége már lezajlott, de a régi és új között egyre nagyobb a feszültség,  a régi még mindent elkövet, hogy az új  ne láthassa önmagát. Ez a feszültség minél drasztikusabb, annál nagyobb és elemibb erővel mutatkozik meg a természetben és külső világunkban is.

Az új világ már megszületett bennünk. Dolgunk, sorsunk, hogy életre keltsük odakinn is. Minél jobban feloldjuk magunkban a régit, megértünk, megbocsátunk, elköszönünk , a régitől eloldozódunk, annál kisebb erejű lehet a szakadás a külső világban is.

Ilyesmi gondolatok jártak a fejemben, amikor néha csendben hallgattam , s elnéztem, ahogy együtt az asztalnál ülünk. 

De mindezeken túl,  ismét egy jó hangulatú estét töltöttünk Zsuzsinál, aki már nem először nagyon jól megérezte, hogy ideje összehívni a régi csapatot. Finom vacsorát főzött, mi pedig finom sütiket és italokat hoztunk, és még az sem tartott vissza többeket, hogy előtte megalapozzák a jó hangulatot a Pázmándi toporgókon .Úgyhogy Judit , Rita és Attila már egy jó kis túrázáson és pontőrködésen túl volt, s úgy csatlakoztak az estéhez.

Erzsi, Ági, Jani , Gábor és jómagam csakúgy „ alapozás” nélkül jöttünk. Újra együtt volt a kör.

Már az időpontegyeztető email-váltások is olyan jó hangulatban , poénokkal zajlottak, hogy már ettől jól szórakoztunk. Ahogy Ági fogalmazott, már ezért megérte megszervezni a bulit.

Érződött, hogy mindenkinek jól esne ez a közös találkozó.

Idén Judit is itt volt ,sőt,  egész családjával, gyerekekkel és Csabival , s így még teljesebbek lettünk. Este hatkor kezdődött az összejövetel , s vagy éjjel kettő felé járt, mire végleg hazaszállingóztunk. Ettünk, ittunk, beszélgettünk .Hol hahotázva majd a székről estünk le, hol pedig komolyan és csendesen elgondolkodva hallgattunk, míg a másik mesélt.

Olyan volt ez az este, mint egy állomás, amikor egy kicsit megállunk, gondunk-bajunk félre tesszük, időt szakítunk, hogy megmutassuk, itt vagyunk, együtt vagyunk.

Kellenek ezek a megállók, ezek a szép állomások … Jó volt összeülni, kicsit erőt gyűjteni együtt, egymást meghallgatva, inspirálva.

A jó hangulatú este elmúlt, vonatunk megy tovább, de az állomás kedves melegséggel integet , hogy ne feledjük egymást, s egy újabb megállóban, ha  alkalom adódik, újra találkozhassunk.