Épp ezért a magány ellenszere nem a társaság . Csinálhatunk akármilyen pezsgést is körülöttünk, vagy egy másik ember körül ,aki magányban él ,  ezt nem hallja meg , nem hallhatja , mivel ami számára elveszett, az a valóságával levő kapcsolat .

Nagyanyám a férjét veszítette el a háborúban , ami nagyon megviselte , két kisgyerekkel maradt egyedül. És hiába vette körül nagy család , ő mégis egyedül , és nagyon rosszul érezte magát. Magányba süllyedt . És elmesélte, hogy a testvérei vitték mindenhova, társaságba, szép helyekre , kirándulni, bálokba  . Semmi sem tudta érdekelni . Csupa olyan dolgot szerveztek neki, amit régen nagyon szeretett .Segíteni szerettek volna neki , hogy elfeledtessék vele a magányt . De azt mondta, vihették akárhova, ő sehol sem tudta jól érezni magát . Aztán eltelt ki tudja mennyi  idő , ő pedig úgy mesélte,épp kirándultak valahol , és  hirtelen újra látni kezdte a fákat, virágokat , elcsodálkozott rajta, milyen zöld és eleven a fű, és újra meghallotta, hogy csicseregnek a madarak.

A homály feltisztult , a valóságával, a környezetével újra helyreállt a kapcsolat .

Jelenleg rengeteg ember él magányosan . Saját világába zárva , vagyis inkább elzárva attól az áramló valóságtól ami természetesen körülvehetné . Az emberek nagy része hajszolt és fáradt, az elme tele  félelemmel, kétségekkel , biztonságot a napi rutin ad, ami megintcsak börtönbe zárja, elzárja az örömteli , biztonságos jelen valóságától. Társas magány veszi körül az otthonában, ahol a családtagok is mind a saját szokásaik börtönében élnek ,  az este főszereplője a tv és a számítógép marad , és magányban él a munkahelyén, ahol az érdekek, az alá- fölérendeltség és  teljesítmény szorításában ritka vendég az őszinte baráti kapcsolat .

A társadalom alapegysége a család. Egy közösség, ahol az összetartozást az észrevétlen áramló szeretet tartja fenn.

Rajtunk múlik, hogy saját házunk táján hogy tudjuk mindezt megvalósítani. Pár éve hallottam egy előadást.  Az előadó arról beszélt , náluk régóta le van takarva a tv egy pokróccal . És csak nagyritkán kapcsolják be, ha egy egy műsort célirányosan meg akarnak nézni. Amióta így tesznek, azóta megváltozott a családi életük ,esténként beszélgetnek egymással . A családjuk szeretettel teli közösséggé változott , figyelnek egymásra, mindenki szóhoz jut, észreveszik egymást. Jelen vannak. Egymás jelenében vannak.

Azt javasolta mindenkinek , csak egy hétre próbáljuk ki, hogy letakarjuk a TV-t. El fogunk csodálkozni, egy ilyen apró lépéstől mennyi minden változni fog a családban.

Talán ismerős az érzés, amikor este áramszünet van, a sötétben egy gyertya fénye körül milyen meghitten együtt tud ülni a család. És lehet, hogy kint vihar tombol és éppen dörög az ég, de a szívekben melegség támad , körülöttünk a lakásban , pedig csend lesz , jóleső csend... És ebben a csendes meghittségben újjászületik a kapcsolat, a Valóságunkkal, az egymással való kapcsolat , és tovatűnik a hajszoltság , a félelem, a zaklatottság , észrevesszük egymást, magunkat és persze észrevétlen elröppen a magány...