Valóban fenyegető és ijesztő is. De az egész csak felfogás kérdése .

Pontosabban nem " csak ". Mivel nagyon nincs más lehetőség, mint eldönteni , az egészet honnan nézem.

Egy extrém párhuzam jutott eszembe.

A lakóhelyünkön, ahol élünk, szinte minden második háznál van kutya. Kisebbek is nagyobbak is , attól függően , mit szeret a gazdi.  Nincs velük semmi gond, jól megférnek az emberrel, szolgálják őt , szeretetet adnak ,baráti , kedves jószágok .Ha végigmegyünk az utcán, legtöbb esetben hangos csaholással adják tudtunkra, hogy védik a házat, hogy figyelnek, látnak minket .De nagy átlagban fel se tűnik senkinek , természetes és megszokott dolog, hogy kutyák élnek velünk.

De mi történne akkor ha valami csoda folytán gond történne a világunkkal , a rendszerünk , amiben élünk, összeomlana. És eltűnnének a kerítések, a biztonságos falak,a  házak összeomlanának, mi emberek pedig csupaszon , minden védelem nélkül egy szál ruhában ott maradnánk, úgy hogy semmiféle technikai eszközünk nem maradna a kezünkben.? A kutyák is kiszabadulnának , hiszen nem volnának kerítések sem, amik kordában tartják őket . Mi volna akkor ?

Ha a világunk összeomlana, nem volna elég élelem sem ...

Vajon mi lenne ezzel a rengeteg kutyával, akinek nem tudnánk élelmet adni ? Valószínűleg nem értenék a magyarázkodásunkat, és nem értenék miért nem kapnak élelmet. És néhány nap éhezés után már tennék, amit az ösztönük parancsol. Először csak kisebb állatokat fogdosnának össze, de ha azok is elfogynának , győzne az életbenmaradás ösztöne. És a védtelen emberre támadnának. A legkisebbekre, a leggyengébbekre...

Az ember nagyon erősnek érzi magát, ha fegyver van a kezében, vagy biztonságos házban él ,de mi történne ha ott maradnánk úgy, ahogy Isten megteremtett minket ? A kutyák pedig hordákba szerveződnének, ahol szigorú hierarchiában mindig az erősebb az úr...

A barátságos házi kedvencek  veszélyes fenevadakká változnának . 

Mi pedig rájönnénk, "kit is nevelgettünk a keblünkön" ?

Amit leírtam csak egy vízió. De ha a világ egyensúlya felborul, bármely pillanatban akár valósággá is válhat....

Elég szörnyen hangzik. Ha úgy vesszük, nap mint nap állandó fenyegetettségben élünk. (hiszen sosem tudhatjuk mikor csap belénk egy kóbor meteor ?! )

Mégsem félünk . Biztonsággal megyünk az utcán és barátságosan megsimogatjuk kedves házörzőinket, barátkozunk velük, szeretjük őket , sőt kedvükbe járunk, a szívünkhöz nőttek.

Mert tudjuk, hogy megvannak a biztonságos határok, és nemcsak a kerítésekre gondolok, és emiatt nem tartunk tőlük.

Valahogy így vagyok a vírusokkal is.

Az összhangban , egyensúlyban élő szervezetnek nincs félnivalója. Isteni korlátaink biztonsággal védenek. A felé fordulás önmagunk felé fordulás is egyben. Ha jól tartjuk, tápláljuk magunkat, testi és lelki értelemben is, nincs mitől félnünk. Az isteni erő , ami a Mindenség , a Természet ereje, a legerősebb kerítés a fenevadakkal szemben .

És hogy Isten miért engedi, hogy fenevadak legyenek a világban ?

Talán hogy mindig emlékeztessen bennünket , hogy sose felejtsük el, nem csak az a fontos, amit a szemünk lát ,ne vesszünk el a hétköznapi tennivalók gyűrűjében és soha véget ne érően törekedjünk a Vele való kapcsolatra ...