Tegnap voltam kint a temetőben.

Apu otthon, családi körben halt meg, végig mellette voltunk és segítettünk neki , amit tudtunk.

Amikor a lelke távozott testéből, épp nem voltunk a szobában. A szomszédos szobában voltam, és valami csodás felszabadulást éreztem, jó kedvem lett és azt éreztem, enyém a világ és élni nagyon jó.

Közben a rádióból valami életvidám és érzelmes olasz sláger szólt, megjelent előttem apu képe fiatalon, jókedvűen, erőtől telve, olyan emberként, aki nagyon szereti az életet.

Amikor észrevettük, hogy meghalt, itthagyta a testét, és köré gyűltünk, az első érzelmi felindulás, a búcsú és hála érzései után megintcsak valami nagyon jó kedvünk lett.

Ott voltunk, mint gyászoló hozzátartozók és sírás helyett csupa jó gondolataink támadtak, éreztük, hogy végig velünk van , köztünk van és ő is nagyon jól érzi magát.

Most a halottak napi készülődéskor , amikor kivittem a virágokat a sírhoz még a családi gyertyagyújtás előtt, megintcsak tele voltam erővel , élettel, jókedvvel.

A kocsiban, amint beültem, egy életvidám zene szólt a Mamma miából . Szinte repült az autó és vele én is . A szívem kinyílt, és tele lett dübörgő , tettrekész erővel, szerettem a világot és alig vártam, hogy tehessek  érte valamit. Szárnyaltam örömben, szeretetben, erőben .Apu üzenete elért hozzám, velem volt, segített, megmutatta, hogy odaátról tud ő ilyen is lenni velem.

Végre úgy éreztem ,minden porcikámban " én vagyok "!  

A temetőben a lassú járású, megrendült emberek között beelőztem," bocsi, virággal vagyok !" Folyton valami humoros dolog jutott az eszembe , alig bírtam magammal.

Aztán ugyanezzel a lendülettel a virágosnál vettem még két gyönyörű, hatalmas fejű fehér krizantémot.Utolsó percben, amikor már nem is hittem, hogy kapható.Ez volt a korona a napon. Boldogan és sietve vettem ki a kocsiból, és tele kézzel próbáltam becsukni a kocsiajtót. Ami lendületet kapva magától csukódott be, egyenesen rá a gyönyörű krizantémfejekre. Először azt hittem , nem lesz semmi bajuk, de aztán... Elkerekedett a szemem, csak álltam mint a filmekben és elképedve néztem, amint a láncreakció beindult, a szirmok egyenként hullani kezdenek lefelé, mint a hóesés. Ez nem lehet igaz, ilyen nem történhet meg ... És mégis megtörtént . 

A virágok fél feje szép sorjában  lehullott , a földet hófehér szirmok borították . Ilyen nincs ! Mi történik velem ? Kirobbant belőlem a nevetés ! Nesze neked sietség ,  meg a nap koronája ....meg minden ...!

Hát most hogy menjek  a temetőbe? De ezen is csak nevettem.Nem ez számít , hatalmas fejű krizantém nélkül is ünnep az ünnep, megemlékezés a megemlékezés. Az élet tele van humorral és váratlan változással. Mintha ezt is apu üzente volna. A jókedvem teljes volt. Este a temetőbe érve Attila kivette a két virágot a kocsiból , amiből folyamatosan magától potyogtak a szirmok. - Te, ez milyen különleges fajtájú krizantén , valami önlebontó? Illendő vagy nem, hangosan nevettünk ,az egész család. Végül kiértünk a sírhoz és folyamatos sziromhullás között betettem a harmadára csökkent krizantémot a tartóba . Fulladoztunk a visszafolytott nevetéstől.

Halottak Napját ismét megünnepeltük.

Köszi, apu, az üzenet átjött ,az élet csupa változás , .... és élni jó !