200 méterről indulva közel 450 m magasra emelkedtünk. Nem volt különösebben veszélyes, da ahol emelkedett a táj, ott azt tisztességgel tette. Itt érzékeny búcsút vettünk Ritától, aki majd öt hónapi kihagyás után 25-ön jelentkezett vissza a terepre. Csillával és Enikővel vállvetve vágtunk neki a maradék bő 40 km-nek. Ekkor már kezdtünk csúszni az idővel, de még nem fogtuk fel. Jó ütemet mentünk, gyorsan jött a második pont Mindszent puszta és a harmadik ellenőrző, Kőhányás. Itt pihentünk. Már induláskor kihegyeztük magunkat a lila hagymás zsíros kenyérre és a sörre. Természetesen, csak a tápanyag és ásványi anyagok pótlása szempontjából. Ez egy bő huszas így a leendő vízhólyagok számbavétele és kezelése is megtörtént.
És ekkor bedőltünk. Talán a sok zsíros és lekváros kenyér tette ( nem az az egy sör ), de úgy belassultunk, hogy a csigák is lehagytak minket. A Gesztesi várba 6 óra 16 perckor „futottunk” be, és hol volt még a fél táv. Ijedtünkben beültünk a vár büfébe és önkritikát gyakoroltunk. Sikerült . A következő ellenőrző pont Új osztás 56 perc volt, és még tíz órán belül elértük a 14 km-re arrébb levő utolsó ellenőrzési pontot, a csákvári műutat. Az utolsó
6 km volt szinte a leggyorsabb résztávunk, ezt bő egy óra alatt tettük meg. Hajrá 50-en, tudat alatt. Végül is 10 óra 50 perc tiszta idő alatt tettük meg az 50,09 km-t. Rita már a célban várt minket, ő is sikeresen teljesítette a távot.
Csak tisztán hagyomány őrzésből meglátogattuk a Vértes vendéglőt, de egy tiszteletlenül hangos esküvői sokadalom miatt egy pisztácia fagyi és két Vörösmarty kocka után kerestünk egy csendesebb helyet, ahol le tudtunk engedni és tervezgetni kezdhettük az elkövetkezendő megpróbáltatásokat, miközben is Enikő megmutatta ördögi önvalóját …