Valahogy a túrák olyanok, mintha egymásra épülnének, vagy lehet, csak én érzem, hogy a fejlődésünket szolgálják ? Nem mindegy, melyiken ki van ott , ki marad otthon. Akkor azoknak van dolguk egymással, ők akarnak valamit együtt átélni, megoldani. Van úgy, hogy rendben teljesítünk egy túrát, mégsem érzed , hogy jól esett volna , vagy kifejezetten nagyon nehéz volt. Most néhány túra óta nagyon jól érzem magam Veletek , függetlenül attól, a táv hogy sikerült. Mindenki megkapja a maga feladatát, megoldja a maga személyes dolgát. Lehet, hogy az egyik túra a tisztulásról szól és hatalmas vízhólyagokat találsz a lábadon. Van , hogy arról szól hogy tudod a holtpontokat leküzdeni, van hogy arról, hogy tudsz magadhoz alázattal lenni és a látszólagos kudarc ellenére is megállni és győzni  a  többieknek való megfeleléssel szemben.

Ezen a túrán is adódtak be nem tervezett helyzetek, de ez is csak a "játék" része volt.
Az indulásnál a szervezés kevésbé sikerült,  ám a fiúk az éjszakain szuperebbek voltak, mint reméltük . Persze nem is egyszer  eltévedtünk ,  és már az első hegy is meredekebb volt, mint az elején számítottam rá. A terep később is  nehezebb volt, mint a kiírás után gondoltuk, így a távot nem  csináltuk végig, de így is jó volt .
A sok nevetés , az együttlét öröme jobban esett, mintha mindenáron teljesíteni akartunk volna.

A táj, a panoráma gyönyörű volt, a Balaton csillogott , sok volt a vitorlás és  az egyik hegyről még egy műrepülőbemutatót és láthattunk.

Én nagyon jól éreztem magam, jól esett sok jó beszélgetés , nevetés, lazulás, közös kapaszkodás,  és még sok minden más, amitől kiszakadhattunk  egy kicsit a megszokottból. 

Úgyhogy jó volt a Természetben, jó volt Veletek és ....várom a következőt !