De ez nem valódi , csupán az egónkat elkábító szeretetmorzsa, amivel inkább csak áltatjuk magunkat .
Persze ez is több a semminél . Valószínűleg ez tart minket ebben az állapotban.
Aki beteg, figyelmet, törődést, gondoskodást kap a környezetétől, aki dohányzik, az megáll egy percre és nyugalomhoz jut , a túlsúlyos pedig biztonságos falat emel a teste köré és így igyekszik védeni magát a negatív élmények elől , amikkel nem tud mit kezdeni . Aki kiszolgáltatott és pénztelen, az pedig hagyja, hogy más oldja meg helyette a dolgait , kevésnek tartja magát ahhoz , hogy önállóan döntsön, hogy megérdemelten kapjon , így hagyja hogy más élje helyette az életét. Aki tele van haraggal, nem talál megfelelő csatornát ahhoz, hogy kinyilvánítsa a véleményét , így inkább szid mindent , mert így majd figyelemhez jut .
Mi mindenre képesek vagyunk azért, hogy energiához, szeretethez juttassuk magunkat .
És észre sem vesszük, hogy amit kapunk, hamis kincs, nem jó helyen megnyilvánuló szeretet, törődés és figyelem.
Mert amit kapunk, nem közelebb visz minket önmagunkhoz, sokkal inkább eltávolít tőle.
Aki beteg, megszokja, hogy az maradjon, hiszen így kap csak gondoskodást ( talán önmagától is ) és a lelke mélyén nem akar majd meggyógyulni . Aki dohányzik , bár nyugalmat kap, de a tüdejét és egész szervezetét mérgezi általa. A túlsúlyos bár látszólag jó kedélyű , de végül elveszik a falai mögött . A kiszolgáltatott lemarad az életéről , a haragos pedig saját negativitásának ördögi körébe kerül.

Jobb megoldás volna  felismerni a hamis kincseket , józanul magunkba nézni, felismerni kívánságainkat, vágyainkat és türelemmel leszoktatni magunkat mindarról, amit nem jó helyen kaptunk.
Helyette önmagunkat szolgálva úgy szervezni életünket, úgy teremteni gondolatainkat, kapcsolatainkat, hogy ahhoz a szeretethez, figyelemhez jussunk, amire valóban szükségünk van.
Ez türelmes , hosszú munka, de a jó gondolat önmagát táplálja és a jó helyen megadott szeretet soha ki nem fogy , kedvet, lendületet, szabadságot ad és helyreállítja önbecsülésünket.
Önmagunkkal szembenézni fájdalmas dolog . De ez a " jó " fájdalmak közül való , mert felszabadít , ráébreszt, megmutat és helyre tesz . Erős és nyugodt lehetsz tőle, mert a helyedre kerülsz. Visszakapod eredendő méltóságod és önbizalmad.

És rájössz, hogy hamis " külsőségek " nélkül is szerethető vagy ...